2011. július 13., szerda

Semmi újság

Megyek Neszebárba, ott vannak most Krisztiánék, akik családi barátok. Tegnap strandoltam kicsit velük, nagyon jó volt.
A pincérek szerint esni fog az eső, remélem nem, akkor ugyanis nem indulna a hajó.
Hm.. ezt leszámítva minden rendben, jó itt.
Barnulok, vagyis igyekszem. Tegnap jött még két utasom, nekik is tartottam tájékoztatót, és megérkeztek az első fényképek az utasaimtól.
Puszi Haza!

2011. július 8., péntek

Turnusváltás

Jajj, olyan aranyos utasaim mennek haza megint.
Amúgy épp megyünk hajózni, minden rendben van, vidám a csapat, szerintem ez a hajóút lesz a legjobb a nyáron.
Rajzolok, olvasok, énekelek, vidám vagyok, tegnap pár órát sikerült a Ropotamo felső folyásánál ücsörögni Elenával és a svájci barátnőjével Doriánával.
Minden szuper.
Puszi Haza!

2011. július 7., csütörtök

Hiány

Minden rendben felém, keveset blogolok, sokat alszom, dolgozom, olvasok.
Eljárok, ha tehetem, ma voltam a tengerparton is, Kavacinál.

Még mindig a Fekete várost olvasom, nagyon nagyon tetszik.
Puszi Haza!

2011. július 2., szombat

Teknőc Ernő

Kitenből jöttem ma Szozopolba, siettem, de megláttam valamit az úton.
Visszamentem, fölvettem.
Elhoztam haza, megmutattam az utasoknak, lavórba tettem és a szakácstól kunyiztam neki salátát.
Itt van Teknőc Ernő!
Este visszaviszem a rezervátumba, ahonnan elkóborolt.

2011. június 28., kedd

Fül-orr-gégész

Fájt a fülem.
Arra gondoltam, hogy majd, ha orvost kell hívni valamelyik vendéghez, megnézetem vele.
Kb 10 perc múlva csörgött a telefon, egy orvos keresett a recepcióról.
Kiderült, hogy fül orr gégész.
Ilyen a mesében sincs nagyon :)
Minden rendben velem. :)
Befutott Elena.
Neki is épp fájt a füle. És ő is meg lett vizsgálva :D
Szóval véletlenek nincsenek.

2011. június 26., vasárnap

Sötét van

Rég nem írtam.
Annyi minden történt.

Tegnap őrült turnusvátásom volt, ez azt jelenti, hogy reggel héttől éjjel kettőig talpon voltam és dolgoztam.
Két repülős transzfer volt, egyéni érkezők autóval, vonattal és persze buszos érkezők, repülős, buszos érkezők, indulók. 5 infókoktélt tartottam, meg egyet ma.
Legtöbbször minden utas megfeledkezik arról, hogy ember vagyok, a legrosszabb ma volt, mikor megkérdezték, hogy én most komolyan reggelizni akarok?

Tegnap a Hérás infó közben elsírtam magam, és föl kellett hívnom nagypapámat, hogy megnyugodjak. Most már tudom, hogy jobban van, így én is jobban vagyok, de azért szívesen hazamennék, hogy ezt lássam is.
Ma rendet tettem a szobámban, és lefényképeztem a kindle-met, mert most már megérkezett az új "ruhája" nagyon csinos ugye?





Végre megérkezett Elena, és Bandi meg Dalma is, nagyon örülök nekik.
A héten előreláthatólag egész sok kirándulásom lesz. És ez jó :)
Amúgy semmi extra, az úszómester továbbra is nyomul, mindent megtesz, hátha kap egy esélyt, és bár élvezem, hogy tetszem neki, ezen túl semmi nincs benne, ami kicsit is megmozgatna. Minden éjjel felhív, hogy feljöhet-e hozzám. Én meg minden éjjel elutasítom, és szép álmokat kívánok neki. Hát, ennyi az esemény mifelénk.
Jön nemsoká Elena, diktálok neki egy angol szöveget. Tanulunk, én a szakdogámat írom.
Dorottya, Petra, Flóra és Bogi lefoglalták a buszjegyeiket, ők is biztosan meglátogatnak . :)
Tényleg jobb kedvem van, Anya sokat ír Tatusról, hogy megnyugodjak.
Hát, ennyi egyelőre, majd írok többet is.
Puszi Haza!

2011. június 21., kedd

Menni fog

Este arra jutottam, hogy ez nem állapot.
Még pontosan 3 napom van Elena érkezéséig, ha ő nem lenne, akkor is ki kellene húznom valahogy szeptemberig.
Úgy döntöttem, felhagyok az önsajnálattal, és egyszerűen lefárasztom magam úgy napközben, hogy estére már csak az álom maradjon.
A terv nemes és egyszerű.
Írtam egy 13+1 pontból álló listát és elhatároztam, hogy ma véghezviszem.
Reggel hatra felhúztam az órám, elmentem futni.
Nos, eleve minden reggel szédülök kicsit, mikor felkelek, pedig lassan szoktam, most ezt sikerült hatványozni azáltal, hogy kiugrottam az ágyból.
A tengerpartra mentem, már 6kor perzselt a nap, és nagyon nehéz volt homokban futni. Minden tíz méter egy egy kisebb kálvária volt, egyáltalán nem olyan kellemes mint ahogy az a filmekben látszik. Kis híján bokáig süppedtem a homokban, 50 méterenként sétálnom kellett. Mire visszaértem csurom víz lettem, alig álltam a lábamon és nem volt olyan porcikám, ahol ne éreztem volna, hogy erősen ver a szívem. Otthon is szoktunk futni, jóval többet a mai távnál, de ez a homok dolog.. kegyetlen volt.
Csak feküdtem és éreztem, hogy lassul a szívverésem.
Reggelire most ettem egy kis uborkát, majd zenét hallgatok és menni fog a mai nap is.
Fel a fejjel, előre nézek és mosolygok.
Menni fog.