Este arra jutottam, hogy ez nem állapot.
Még pontosan 3 napom van Elena érkezéséig, ha ő nem lenne, akkor is ki kellene húznom valahogy szeptemberig.
Úgy döntöttem, felhagyok az önsajnálattal, és egyszerűen lefárasztom magam úgy napközben, hogy estére már csak az álom maradjon.
A terv nemes és egyszerű.
Írtam egy 13+1 pontból álló listát és elhatároztam, hogy ma véghezviszem.
Reggel hatra felhúztam az órám, elmentem futni.
Nos, eleve minden reggel szédülök kicsit, mikor felkelek, pedig lassan szoktam, most ezt sikerült hatványozni azáltal, hogy kiugrottam az ágyból.
A tengerpartra mentem, már 6kor perzselt a nap, és nagyon nehéz volt homokban futni. Minden tíz méter egy egy kisebb kálvária volt, egyáltalán nem olyan kellemes mint ahogy az a filmekben látszik. Kis híján bokáig süppedtem a homokban, 50 méterenként sétálnom kellett. Mire visszaértem csurom víz lettem, alig álltam a lábamon és nem volt olyan porcikám, ahol ne éreztem volna, hogy erősen ver a szívem. Otthon is szoktunk futni, jóval többet a mai távnál, de ez a homok dolog.. kegyetlen volt.
Csak feküdtem és éreztem, hogy lassul a szívverésem.
Reggelire most ettem egy kis uborkát, majd zenét hallgatok és menni fog a mai nap is.
Fel a fejjel, előre nézek és mosolygok.
Menni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése