Az utazás hosszú volt, de tűrhető. Az uzsit, amit Anya küldött, még mindig eszem.
Litván népmeséket olvastam, és próbáltam aludni, utóbbit kevesebb sikerrel.
A buszon relatíve sokat beszéltem az utasokhoz, igyekeztem ellátni őket infókkal, voltak régebbi utasaim is.
A Hérába mikor megérkeztünk, minden rendben volt, azonnal megkaptam a régi szobámat, amit még ennek ellenére órákig nem foglalhattam el. Ugyanis először el kellett utaznom Pomoriébe, ahol megkaptam a kocsit. Sötétkék opel astra, szentképekkel, füzérekkel, olvasókkal, májkrémes késsel. Csak bolgárosan :)
Elmentem ezek után Kittenbe, ahol megtaláltam két utast és a busz után vittem őket. Pénzt váltottam, tankoltam, és elvittem őket Napospartra.
Ez mondjuk így jól is hangzik, ha leszámítjuk az összes apró körülményt, ami az utazást jelentősen viccesebbé és kalandosabbá tette. Inkább nem részletezném..
Szozopolba visszatérve meglátogattam az itteni irodát, ahol örültek nekem, főleg annak, hogy már inkább bolgárul szólalok meg, mint oroszul.
Utána kisebb harcok árán elértem, hogy idén is legyen vacsim a hotelben, felköltöztem a szobámba az úszómester segítségével, fogadtam az autós utasokat, majd megtartottam két tájékoztatót, az egyik közben egy utas kérésére kiszaladtunk a temetőbe.. szóval izgalmas volt.
Este ittam egy üdítőt a régi kollégákkal, skypeoltam kicsit Anyuval, Mamával és Kálmánnal, aztán majdnem délig aludtam. Délután idegenvezetek, szóval illene összeszednem magam, bár továbbra is úgy érzem, hogy még hiányzik egy olyan téli álom-féle. A hotelszemélyzet gyakorlatilag kicserélődött, csak páran maradtak meg. Ezt kicsit bánom is, meg nem is. Még két hét és jön Elena..
Ó, majdnem kimaradt. a tegnap nap csúcspontja mégis kétségkívül az volt, amikor egy bolgár nagymamával beszélgettünk arról, hogy mi is az a wifi. :)
Puszi Haza. Ismét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése