Történetek

Nem ez az első.
Ezeket velem könnyebb megosztani. Csak leülünk beszélgetni, és hallgatok. Beszélek bolgárul, de kétségkívül ügyesebb vagyok, ha a hallgatásról van szó.
Ma egész délután ezen gondolkoztam.
Hogy miért jó nőnek lenni...

Iva vállán nem egyszer kisírtam már magam.
Egy tündér.
Kedves, szép, 27 kilót leadott 5 hónap alatt.
Vidám, mindig megnevettet.
Ma tudtam meg, hogy 35 éves, hogy két gyereke van, és azt is ma tudtam meg, hogy szombaton abortusza volt.
Ez a legszomorúbb dolog a világon.
A férjével elváltak, az új barátja volt az, aki a babát akarta. Évek óta együtt éltek. Mielőtt Iva elmondhatta volna, hogy babát vár, a férfi teherbe ejtett egy másik nőt és úgy döntött, hogy vele fog élni.
Nos, Iva mesterszakács, de egy ötéves kislány mellett nem lehet, hogy minden éjjel egy étterembe dolgozzon, a takarítónői fizetéséből pedig hamarabb futotta abortuszra, minthogy még egy éhes száj várja otthon.
Együtt ültünk a takarítószertárban, és néztük a falat. Nem lesz baba.
Nincs aki elmagyarázza az ötéves Vikinek, hogy hol az a férfi, aki eddig a majdnem-papája volt, nincs aki megmondja neki, hogy nem lesz kishúga.
Nem könnyű az élet.
Ki mondta, hogy az lesz?