Magány. Te vagy velem.
Nem egyedül vagyok, hanem magányos.
Ez néha rossz. Olyankor elkezdek telefonálgatni, idegesen frissítgetem az e-mailem, hátha írt valaki.
Aztán ha elérem amit szeretnék, ha sikerül és beszélhetek valakivel.. akkor kicsit jobb lesz és már nem is olyan rossz egyedül.

Így volt ez ma este is.
Letettem a telefont.
Elgondolkoztam azon, amit Nóra mondott. Szerinte lehet, hogy attól van kiütés a karomon, hogy alig eszem, így vettem egy palacsintát, kiültem a strandra, elfeküdtem egy nyugágyon, és néztem a csillagokat. Távolabbról a tengert hallottam, minden hullám egy külön morajlás, összefolyt a bárok zenéje és az utcán éneklők hangja és az egész egy kellemes maszlaggá lágyult.
Nem tudtam megenni egy egész palacsintát, szóval én és a maradék palacsinta feküdtünk a homokban és néztük a csillagokat, ugyanazokat a csillagokat, amiket Magyarországon néztem, vagy még régen Dániában.
És tengerillatot hozott a szellő, és újból feltettem magamnak azokat a kérdéseket, amiket nyár végére remélhetőleg megválaszolok majd.
Nem árt egy kis egyedüllét.
Társam vagy, Magány.
És azt hiszem nem is vagyok olyan rossz társaság :)